A Szoborsétány az Élővíz-csatorna békéscsabai belvárosi partszakasza mentén, az István Malomtól az Árpád fürdőig tartó szakaszon kellemes parkosított környezetben helyzekedik el. A parkban neves képzőművészek olyan munkái láthatóak, melyek Békéscsabához kötődő híres személyiségeknek állítanak emléket.
A Gőzmalom térről indulva, a hídon átkelve az első alkotás a békéscsabai születésű parasztpolitikus és képviselő, Áchim L. Andrásnak szobra. Halálának 100 évfordulójára, 1971-ben állíttatta fel a város. A kőből készült szobor Marton László, Munkácsy- és Kossuth-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett szobrászművész kezei alatt született.
A következő szobor Lipták Andrásnak, Békéscsaba első olyan polgármesterének állít emléket, aki munkás családból származott. A sétányon látható műalkotást 1971-ben állították fel. Kampfl József szobrászművész az ácstanoncból lett politikus legjellegzetesebb arcvonásait őszinteséggel, humanizmussal ábrázolta.
A néhány méterrel arrébb található harmadik szobor a város evangélikus lelkészének, egykori történetírójának, az MTA levelező tagjának, Haán Lajosnak az emlékét őrzi. Bár Sámsonházán született, de viszonylag hamar, egyhónapos korában az egész családdal Békéscsabára került. A tanítóból lett lelkész volt az első, aki használta a város történetének írásakor a helyi evangélikus egyházi levéltári történeti iratanyagot, ezzel hiteles, máig alapvető forrásmunkákat hozva létre. A sétányon látható ötnegyedes nagyságú műalkotást Kiss Kovács Gyula, kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
A sorban a negyedik műalkotás Munkácsy Mihály szobra. A Békéscsabához kötődő festőművésznek emléket állító szobrot 1975-ben Vilt Tibor Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész készítette. Munkácsy gyermekkora jelentős részét a városban töltötte, élete ezen szakaszának meghatározó helyszíne volt az Omaszta kúria, mai nevén Munkácsy Emlékház. A festőóriás jelentőségét jól mutatja, hogy a békéscsabai múzeum is az ő nevét viseli, és Dél-Alföld első kulturális negyedét is róla nevezték el.
A következő szobor a tragikus sorsú Gyóni Gézát ábrázolja. Az újságíróként is ismert költő tíz éves korában került Békés megyébe. Középiskolás évei alatt Békéscsaba hírnevét országos lapokban megjelent versekkel öregbítette. Szerencsétlen körülmények között, roppant fiatalon, krisztusi korban, mindösszesen harminchárom évesen érte utol a halál egy orosz fogolytáborban. Az emlékének tisztelgő műalkotást Pátzay Pál, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, az MTA levelező tagja készítette 1975-ben.
A sétány második felében kapott helyett József Attila szobra. A költő az akkor még Békés megyéhez tartozó Öcsödön tanult meg írni-olvasni, megfordult a korábban Csanád nevet viselő, ma Battonyaként ismert településen is. Élete bizonyos szakaszában kosztért és kvártélyért Mezőhegyesen tanított, ráadásul szerelmi szálak is fűzték a környékhez: egyik korai szerelme Békés vármegye akkori székhelyén, Gyulán lakott. Munkássága is hatással volt a megyére, ugyanis 1934 szeptembere és decembere között a Békésmegyei Közlöny című csabai újság legtöbb verset publikáló költője lett, az irodalmi rovat tulajdonképpen rá épült. A költő előtt tisztelgő műalkotást az a Borsos Miklós készítette 1975-ben, akinek a város egy mellszobrot is köszönhet.
A Gőzmalom tér felől haladva a hatodik szobor Móricz Zsigmond munkásságának emlékét őrzi. Egy 1913-ban alakult zenei, irodalmi és képzőművészeti társaság, a békéscsabai Aurora Kör jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy az író, újságíró műveit a helyi közönséghez közelebb hozza. Számos kortárs előadót hívtak meg, így 1927-ben Móricz Zsigmond is elfogadta meghívásukat egy estre, aztán 1940-ben újra ellátogatott ide, és akkor mondta e méltató szavakat: „Tündérkertben voltam itt Csabán”. Az Élővíz-csatorna partján látható, 1975-ben átadott műalkotás Martsa István, kétszeres Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész, érdemes művész keze munkája.
A Szoborsétány Árpád fürdő felöli oldalán lévő két fejszobor Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzők előtt tiszteleg. A két műalkotás egy egységként lett elhelyezve, utalva kettejük együttes munkájára a népzenegyűjtés és a komolyzene terén. A már említett Aurora Kör zenében Kodály és Bartók műveit tartotta követendőnek, így gyakran adták elő estjeiken darabjaikat, illetve Kodály többször is elfogadta a kör meghívását. Bartók Béla szobrát Vígh Tamás, Kossuth-díjas szobrász- és éremművész készítette 1975-ben, a Kodály Zoltánt ábrázoló műalkotás pedig Schaár Erzsébet Munkácsy-díjas érdemes művésznek, Vilt Tibor feleségének alkotása.
A Szoborsétány záró alakja Borsos Miklós „A múzsa” című, 1981-ben felállított szobra. A múzsák a görög mitológia szerint a költészet, a zene, a tánc és a tudományok megtestesítői és patrónusai, akik a Helikon-hegységben laknak. Ezen feladatkörre utal az alak kezében a toll és a könyv, valamint arcán az ihletettségtől átszellemült kifejezés, mintha éppen azelőtt lenne, hogy egy csodás, fejében született gondolatot lejegyezzen.
