A 18. század végére a Békéscsaba evangélikus lakossága annyira megszaporodott, hogy „kinőtték” a kistemplomot. A gyülekezet heves viták után úgy döntött, hogy megtartják a régi templomot is, az újat pedig azzal szemben építik fel.

A templom alapkövét 1807-ben tették le abban a reményben, hogy néhány éven belül fel is épül, de 1811-ben a nagy infláció elértéktelenítette az e célra összegyűjtött pénzt, és a munkákat pár évre teljesen le kellett állítani.

Végül a templom felszentelésére 1824. június 29-én került sor. A csabai evangélikus újtemplom a maga 22 m-es szélességével, 47 m hosszúságával és 22 m-es falmagasságával, 79,5 m-es toronymagasságával Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, ami eredetileg is annak épült. (Érdekesség, + infó: A kor legjobb mesterei dolgoztak az új templomon - Anton Ziegler gyulai és Joseph Hoffer aradi kőműves, Dunaiszki Lőrinc pesti akadémiai szobrászmester, a hazai klasszicista szobrászat legtöbbet foglalkoztatott képzőművésze, Jospeh Alt asztalos és Pummer György aranyozó, Herotek János pesti orgonakészítő, a belső szobormunkákat Franz Moldt és Franz Willicsca végezte, az eredeti oltárképet Leonhard Landau, a pesti rajztanoda tanára készítette 1823-ban. Ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy a legszebb templomot akarták a csabaiak felépíteni, és ehhez nem sajnálták a legjobb mestereket felfogadni. Franz Moldt nevének betűi pedig a templom karzatán is feltűnnek, így állítottak neki a csabaiak emléket.)

Külön érdekesség, hogy e hatalmas templomnak ma egyetlen harangja sincs, miután a világháborúban mindet rekvirálták.

 

Látogatói értékelések