Erzsébethely tulajdonképpen Békéscsaba V. kerülete. Ezt a nevet 1898-ban vette csak fel a mai településrész, abban az évben, amikor Erzsébet osztrák császárnét és magyar királynét (1837-1898) meggyilkolták. Előtte Jaminának nevezték, amely gödröt jelent, feltehetően az egykori, itt létesített vályogvető gödrök után ragadt rá. Szőlőskertek terültek itt el, később pedig egyre több csabai telepedett meg a területen.
Először vályogból ott is épült egy kis imaház és iskola 1860-ban, később az egyház Sztraka Ernő városi főmérnök tervei szerint 800 férőhelyes, neoromán stílusú templomot emeltetett 1875-1876 folyamán.
Az épületen kevés kivétellel csabai mesterek dolgoztak. A kőműves munkákat Berndt Ferenc gyulai építőmester végezte, de Michnay Sándor, Adamik M., Simon György is dolgozott rajta, az üvegmunkák Such Soma nevéhez köthetők. A templomot Szeberényi Gusztáv Adolf bányakerületi püspök szentelte fel.
Érdekesség a templom rokokó oltára és szószéke, mely legrégebbi a mai a csabai templomokban. Eredetileg az Evangélikus Kistemplomba vásárolták a hívek. Az oltár alsó képe Békéscsaba lelkészének és történetírójának, Haan Lajos öccsének, Haan Antalnak az (1827-1888) alkotása, aki a korabeli Csaba legjelesebb képviselőinek portréit is megfestette.
