Város története

A város határából előkerült régészeti leletek tanúsága szerint a terület már évezredekkel ezelőtt lakott volt. Békéscsaba létrejöttét a 13. század második felére tehetjük. Nevével először az 1332-37-es pápai tizedlajstromban találkozunk. Itt már, mint templomos hely, vagyis templommal rendelkező település szerepel. Neve az Árpád-korban már használt Csaba személynévből ered.

A 17. század végén a törökellenes harcok miatt a település elnéptelenedett. A törökök kiűzése után Békés megye a felső-ausztriai származású Harruckern család birtokába került. Békéscsaba az 1700-as évek közepére báró Harruckern János Györgynek köszönhetően újra kezdett benépesülni. A báró elsősorban a Felvidékről hozott új, munkára fogható lakosokat, köztük igen sok evangélikus szlovákot. Békéscsaba környéke kiváló adottságokkal rendelkezett mezőgazdálkodáshoz, (növénytermesztés, állattartás) így az idetelepítettek egyszerű házaik megépítésével itt is maradtak.

Az újratelepítés megkívánta templom építését, s akkor 1745-ben megépült az Evangélikus Kistemplom, a mainál kisebb és egyszerűbb formában, patics falazattal, torony nélkül, mindössze 5 hónap alatt. A templom egybeforrott id. Tessedik Sámuel evangélikus lelkész nevével, aki Bécsig gyalogolt Mária Teréziához, hogy anyagi segítséget is kérjen a templomépítéshez. Tessedik Sámuel volt az első lelkész az evangélikus gyülekezetben, az ő papi szolgálatától kezdődően a mai napig szlovák és magyar nyelvű istentiszteletek vannak. A gyarapodó lakosság tette indokolttá egy sokkal nagyobb templom megépítését, így, bár több évi szüneteltetéssel 1807-1824 között megépült az Evangélikus Nagytemplom, a Kárpát medence és Közép-Európa legnagyobb templomának. Ma a két templom együttes megjelenítése a város jelképe, logója.

A város fejlődését nagymértékben segítette az Élővíz- csatorna kialakítása, mely kézi erővel készült az 1770-es évektől folyamatosan összekötve két Körös szakaszt és több települést érintve. Nemcsak az építőanyag ideszállítására, úsztatására, hanem a később megépült – ma már nem termelő – István malom ellátására is szolgált a csatorna. A 19. század elején már Európa legnagyobb falujaként emlegették. 1841-ben megszerezte a mezővárosi címet és a terület legnépesebb településévé vált. További lendületet adott a városnak az 1870-es években a vasúthálózat fejlesztése, bekapcsolódva a nemzetközi hálózatba. A kiágazó iparvasútvonal a teherszállítást, a városon szintén keresztülhaladó keskeny nyomtávú vasútvonal a környező településekről a város megközelítését szolgálta. Egy-egy tárgyi emlék mindkét városi vasútvonalról megmaradt a városban.

A jó minőségű artézi víz felszínre hozásával – a város számos pontján – megoldottá vált nagyobb üzemek, gyárak, létesítmények vízellátása. (Kútház a Madách utca sarkán, Angyalos Kút – nem az eredeti helyén – a Petőfi ligetben, Halászlányos Kút a Kossuth téren). A vallásgyakorlásra megépültek a város további templomai: 1910. Belvárosi Katolikus templom; 1912. Református templom; Jamina – Erzsébethely – lakói részére evangélikus templom, majd 1993-ban az új katolikus templom. A zsidóság imaházai (zsinagógái) a múltba vesztek – lerombolták ill. más célra használják – de a Széchenyi ligeti Zsidó temető szomszédságában új zsinagógával büszkélkedhet a hitközség. Hányattatott évszázad áll a Görögkeleti Templom mögött, de többszöri felújítással és újraszenteléssel ismét az e vallást gyakorlók rendelkezésére áll.

A közel 64 ezer lakosú Békéscsaba 1950 óta Békés megye székhelye. A nemrégiben megszépült városközpontot négy, egymásba kapcsolódó tér alkotja: a Szabadság tér történelmi emlékezőhelyekkel; a Szent István tér a Városházával, (homlokzata Ybl Miklós munkája) a Fiume Szállóval (Áchim L. András tevékenykedésével) és a már említett Katolikus Templommal (egyetlen kéttornyú templom a városban); a Kossuth tér a névadó egészalakos szobrával (Horvay János 1905), a Halászlányos kúttal és az egykori kisvasút központi állomásépületével; a Szeberényi tér a két evangélikus templommal, az Evangélikus Gimnáziummal – Alpár Ignác munkája -, paplakokkal.

Közelükben a Szlovák Kultúra Háza, a Szlovák Tájház, a Békés Megyei Könyvtár, a Munkácsy Mihály Múzeum valamint a Munkácsy Emlékház, a város egyetlen épen maradt Kúriája várja a látogatókat.

A Szoborsétány a városért és a megyéért sokat tevő, tudományos, művészi, alkotó munkát végzőknek állít emléket. Több mint másfél évszázadra nyúlnak vissza az oktatás láncszemei, s ma már egyetemi városként jegyezzük Békéscsabát. Számos általános és középiskolában – közülük több is két tanítási nyelvű – folyik az oktatás, ápolva a nyelvi hagyományokat illetve igen magas szintű és sokágú a művészetoktatás.

A nagy múltú, több, mint 100 éves Előre sportélet különböző szakágaiban nemzetközi sikereket is elérő sportolókat képez. A tornasport Barcelona és Ónodi Henrietta révén olimpiai aranyat is hozott a városnak.

A kikapcsolódást szolgálja a gyógyvízzel és sportuszodával rendelkező Árpád Fürdő, rendezvények sokszínűségével a Városi Sportcsarnok, igényes művészi munkájával a nagy múltú Jókai Színház, a Napsugár Bábszínház, Városházi Esték. A város nagyrendezvényei megannyi emlékezetes percet, órát szereznek a vendégeknek: Csabai Kolbászfesztivál, Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé, Békéscsabai Tavaszi Fesztivál, Zenit Nemzetközi Fúvósfesztivál- Zenei ifjúsági találkozó, stb.